Annyi oldalról rágták már meg Nagy Laci csontját, hogy nehéz hozzászólni érdemben a témához úgy, hogy ne legyen közhelyes és sablonos a mondanivaló. Most valahogy mégis kedvet kaptam,  hogy leírjam véleményem erről a dologról.

Mindenkinek jó döntés született - mindenkinek jó, hogy született döntés.
Nyelvünk egyedisége lehetővé teszi, hogy ilyen kis apró mondattani trükkökkel játszadozzon az ember, melyek azonban kellően nagy súlyt cipelnek magukban. Elvakultként üvölthet az ember, hogy mit jelent a címeres mez és annak viselése, és hogyan lehet minden ezzel járó morális megdicsőülést így sárba tiporni, és magára hagyni egy válogatottat egy másikért. Egy másikért? Bár kicsi rá a sansz, de azért kíváncsi lennék mit szólna 100-ból 99 hitbuzgó "ősmagyar", ha mondjuk olyan döntést szülne NL, hogy nem lesz ott az olimpián egyik válogatott mezében sem (bár erre kicsi a sansz, lássuk be). 

És ugyanakkor igazuk van mindazoknak, akik szerint ez nem pénzkérdés. Szerintem mindenki, aki egy kicsit is komolyan vette a sportot életének egy szakaszában, az pontosan tudja (vagy inkább sejti), hogy milyen iszonyat munka lehet abban, hogy valaki odáig eljusson, hogy hazáját képviselheti, szerintem ennél nincs feljebb. Hogy kedvenc sportom hasonlataival éljek: eszébe jutna-e mondjuk Nowitzkinek, Tony Parkernek hogy felvegye a jenki állampolgárságot csak azért, hogy olimpiát nyerhessen? Mert ugye nem rossz csapat a német, francia sem, ott vannak a világ élvonalában éppúgy, ahogy a magyar kézilabda is mindig ott kapaszkodik az egy szinttel felettünk járók nyakában.

Mekkora élmény lenne mondjuk Hanga Ádámot látni Kobe ellen egy olimpián? :)

A húszforintos érme másik oldala pedig a magyar valóság. Kiderül, hogy milyen áldatlan állapotok uralkodnak a sportág vezetőségében, ezt megerősítik a játékosok is - és nem történik semmi. Semmi... a jónép magában hőzöng, de itt meg is áll a dolog...

Szerintem mindenki érzi, hogy sötétebb dolgok vannak a háttérben, amiről egyik fél sem beszél - és így persze csak találgatni lehet. Viszont mi csak az alapján tudunk ítélni, amit tudunk, vagy tudni vélünk. Én is úgy gondolom, hogy lehet olyan körülményt találni, ami mindent megmagyarázna egy csapásra - más kérdés, hogy ez mennyire publikus.

Nemrég egy prominens személyiség belezavarodott a magyar virtus jelentésébe. Pedig mostantól egyszerűen meg lehetne fogalmazni:
magyar virtus az, amit a kéziválogatottunk a vb-n mutatott :) Egy nem elhanyagolható pozitív hozadéka van ennek a vb-nek: nevezetesen az, hogy tudunk örülni egy hetedik helynek..úgy közhagulatügyileg...


 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.