Újabb kiesési rangadó, újabb győzelem!

Villámigazolással erősítettünk, Hajnal Peti tisztelt meg bennünket, szükség is volt rá, mert kevesen is voltunk, és nem is kecsegtettünk izmos előrejátékkal több támadónk hiányában.

Már az első percben vezettünk, Peti "csent" el egy hátsó passzot - nyílván nem tudták, hogy az öreg nem lassú (mi tudjuk, mert a Nagy Arcon legutóbb min. 4-et rúgott nekünk), és a kapust is kicselezve a hálóba passzolt 1-0. Jött ami szokott, megijedtünk (csak tudnám, mitől...), és magunkra húztuk őket, hálistennek erőtlenek és önzők voltak a fiatalok, no meg a falon átfutni nem könnyű, és a fal ma keményen állt...

Hamarosan 2-re duzzadt az előny, a már-már szokásos forgatókönyv: Nigi bedobása után Igor fejelt védhetetlenül. Már kezdtünk megnyugodni, amikor egy védelmi hiba után szépítettek, és újra szoros volt.

A meccs hátralevő része (a teljes második félidő) lüktető játékot hozott, helyzetek itt is, ott is - az egyiknél kilőttem Gerit (miért kell a hosszú sarok előtt repkedni...), de sikerült kivédekeznünk és kihagynunk mindent. Petinek voltak szép betörései és lövései, azonban nem volt szerencséje.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.