Fordult egyet a kocka.

Meglehetősen széles teremben találtuk magunkat, a Déri csarnok rendes pályaméretekkel büszkélkedhet, ennek megfelelően Csoki fel is hívta a figyelmünket, hogy nagyon figyeljük a Digitálosok szélső futkorászására, mert bajba kerülhetünk. Egyébként rendes létszámban sikerült összekapni magunkat, jó lenne a szezonban tartani ezt a létszámot. Már az első percekben helyzetig jutottunk, Huba próbált meg "lecsapni" egy hazagurított labdára, de a kiugró kapus még idejében kibikázta előle a játékszert. Az ellen is próbált helyzeteket kialakítani, de védőink és Csoki rendre megálljt parancsoltak ezen próbálkozásoknak. Csoki a szokásos bravúrokat hozta, ha kellett, emelett külön kiemelném Nigi teljesítményét, aki megette Nagy P.-t ezen a délelőttön, amihez bizonyára nagy segítséget nyújtott azon finom buké, amit  hátvédünk "árasztott" magából, az embernek nosztalgikus hangulata támadt a szatmári pálinkafőzdére hajazó illatáradattól :) Lényeg a lényeg a digitálos csatár nem tudott mit kezdeni azon hadsereggel, amit Nigi felvonultatott.

A mérkőzés az idő múlásával mezőnyjátékba csapott át, az igazán nagy helyzetek elmaradtak, mindkét oldalon volt biztatónak tűnő kiugrások, elfutások, de egyik félnek sem sikerült gólra váltani ezen helyzeteket, így döntetlennel fordultunk a második etapra.

A mérkőzés képe mit sem változott, sok mezőnymunka, de érdemi helyzet nélkül csorgadozott a meccs. Hanem aztán a Digital jutott szöglethez, ami a szokásos "szerencsénkkel" párosulva megszerezte számukra a vezető találatot. A korner beadása épphogy elcsúszott Tomi lába alatt, majd a háttal álló Huba vádlijáról éppen a három méteren kolbászoló Dézsi elé pattant, akinek nem volt nehéz dolga, közelről passzolta be a meccs első gólját hálónkba. (0-1)

Nem volt benne a meccsben a gól, de a foci ilyen, mint tudjuk. Nem sok volt már hátra a meccsből is kettőzött erővel támadtunk. 200 kg feszült rendszeresen az ellen védőinek, tekintettel arra, hogy G is feljött mellém birkózni, ami jelentős erőket kötött le, már csak meg kellene tanulnunk ezt kellő módon kihasználni, visszapasszokkal, átlövésekkel. Ebben sajnos nagyon le vagyok maradva, mert bár szívesen birkózom elöl, de a megtartott labdát nem sikerül nagyon megjátszanom. Gyúrok rá :) Nagyon a torkunkon volt a kés, az utolsó percben G kapta a bogyót 10 méterre a kaputól, próbálta visszapasszolni, de hátulról nagyon keményett kapott a térdére. Spori fújt, G maradt a földön, az ellen pedig nekiállt vitatkozni a bíróval, de elfeledkeztek a labdáról: Hubi ezt észrevette, gyorsan lerakta elvégezni a szabadot, és mielőtt odaért volna a blokkoló láb, izomból kilőtte a jobb alsó sarkot. Tomi még látni vélte a kapufa mellett rémülten menekülő pók egyik otthagyott lábát, de ez már szerintem csak városi legenda :) (1-1)

Itt a vége, fuss el véle. Végre mi lőttünk gólt a lefújás előtt, az egész mérkőzésen mutatott játék alapján akár még két pontot is hozhattunk volna, de így is jó szívvel gondolhatunk vissza a nyitómeccsünkre.

Gratula mindenkinek. Nálam a meccs embere Nigi, nameg G, aki nagyon ügysen terelte el a figyelmet :)))
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.