Útakadály - O'Neill 3:4

Kicsit olyan már lassan, mint a szerb-magyar vízilabda meccsek...

Kár az első félidő első feléért, mert ott bizony nagyon haloványan játszottunk. Pedig a Bak fivérek is tiszteletüket tették e meccsen, így létszámilag és játékban is megerősödve várhattuk a találkozót, melynek alakulása az első tíz perc után elég lélekromboló volt. Ha az első percben G egy szögletet követően a kapu torkából nem rúgja fölé a labdát, biztosan másképp alakult volna, de enélkül gyorsan összekapkodtunk három gólt, és nem sok sanszunk volt a partiban maradáshoz. Persze tudtuk, hogy nem az O'Neill-t kell megverni, de a mutatott játék képe kezdett hasonlítani az oly' nagy vihart kavaró két héttel ezelőtti formánkra. Hanem aztán jött Karesz! Előbb elnyomta az oldalvonal mellett a hattyú halálát, majd rácáfolva az iménti kis afférra, még a félidő vége előtt egy kiugratásból szépen pöckölte el a kapus mellett a lasztit.(1-3)

Épp jókor jött a találat, valahogy mindenki varázsütés-szerűen ébredt álmából, és ennek a második etapban meg is lett az eredménye! Nyomás alatt tartottuk a pirosakat, egy szöglet után pedig előbb Peti lövése levágódott, a kipattanót viszont G ballal(!) kapásból a keresztlécre bombázta, onnan pedig a kapus hátáról gólba pattant a bogyó, így már csak egy gól volt Rómeóék előnye.

Vérszagra gyűl az éji vad! Mi nagyon belejöttünk, az ellenfélnek viszont ekkor egy épkézláb helyzete  sem volt. A nagy küzdésben csak kikapartuk a gesztenyét: Huba kapott egy passz hat méteren kapunak háttal, majd addig tekergett a laszti körül, míg szembetalálta magát a kapuval, a hatosról leadott spicces lövés pedig a bal alsóban pihent meg.(3-3)

Így utólag, lehet, hogy megint elkapott minket a hév, és ahelyett, hogy biztonsági játékkal hozakodtunk volna elő, meg akartuk nyerni a meccset, és megint pofon lett a vége. Az O'Neill-nál is vészharangoztak, támadásban is helyzetekig jutottak, ám védőink és kapusunk megálljt parancsolt a próbálkozásoknak. Csoki a nap védését mutatta be a spori szerint, tényleg elképesztő módon  szedte ki a labdát (fejjel,kézzel?) egy kilencről eleresztett lövésnél szerintem már kezdtek örülni a pirosak, de az öreg kikapta a szemüket :)

Hogy tényleg szerb-magyar pólós hasonulás legyen, arról Krisz gondoskodott, akinek fél perccel a lefújás előtt túl nagy szabad területet hagytunk, melyet egy jól eltalált lövéssel könyörtelenül kihasznált, beállítva ezzel a 3-4-es végeredményt.

Kikaptunk, de így ki lehet kapni!0-3-ról felállni az O'Neill ellen úgy gondolom nagy teljesítmény, más kérdés, hogy egy szerzett ponttal félig már kint lennénk a vízből. Azonban ha ezt a létszámot és ezt a játékot-hozzáállást hozzuk szombaton, akkor nem lehet baj!

Gratula mindenkinek, szombaton következő forduló !

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.