Útakadály - T.Boy 1-3
2009.04.06. 15:56
Kezdők:
Csoki-Gábor-Nigi-Csabi-Zalán-Ádám
Cserék:Karesz, Zoli
Verőfényes gyönyörű tavaszi időjárás által kísérve indultunk neki az ütközetnek, a mindig veszélyt jelentő "téboly" ellen. Az első percektől érződött, hogy most valahogy nincs meg az összehang, előre játékban vajmi keveset tudtunk felmutatni, bár ehhez azért az is hozzátartozik, hogy vérbeli csatár nélkül kellett ezt a meccset játszanunk. Támadójátékunk ötlettelenségéből fakadóan magunkra húztuk ellenfelünket, Csoki egy-egy kidobásánál, vagy felpassznál az első emberek gyakran csak a felezővonalon kóvályogtak. Az első pár perc után meg is szerezte a vezetést a zöld mezes alakulat, egy szögletet követően Csabi maradt le a felkanyarodó emberéről, aki a hatosról egy lapos lövéssel találta meg Csoki kapujának jobb alsó sarkát. (0-1)
A bekapott gól után egy kicsit magasabb fokozatba kapcsoltunk, bár a passzaink hatásfoka és az elképzelések megvalósítása elég sokszor komoly kihívást jelentett számunkra. Mindezek ellenére azért sikerült egyenlítenünk, egy nem is akármilyen góllal:
Gábor találta meg egy remek indítással Zalánt aki miután átvette a lasztit tolt még egyet rajta, majd a hatos magasságában parádésan lőtte ki a hosszú felsőt egy védhetetlen bombával. Remek találat volt! (1-1)
Az egyenlítő gól öröme nem tartott túlzottan sokáig, egy-két perc eltelével egy jobb oldali akciót követően az ellenfél kilőtte térdmagasságban Csoki bácsi lába mellett a rövid oldalt, így ismét mehettünk közepet kezdeni. (1-2)
Az első etap végét próbáltuk megnyomni, hogy legalább egállal fújhassunk egyet a tavaszi melegben, de az ellen kapusa remek napot fogott ki, sorra parádézott lövéseink között, valahogy mindig bele tudott érni a már gólba tartó bogyóba.
Aztán, hogy teljes legyen számunkra az első félidő kudarca, egy gyors ellentámadást alakítottak ki ellenfeleink, huzatos védelmünk pedig üresen hagyta a középen érkező támadót, akinek nem volt nehéz dolga közelről mattolni kapusunkat. (1-3)
A második etapra nem sok szót pazarolnék, voltak helyzetek itt is ott is, a mi kapunk előtt sajnos több, az eredmény azonban nem változott.
Megvan a szokásos szar meccs, amikor úgy játszunk, mintha életünkben nem gurigattuk volna még együtt a pettyest. Két hét pihi, aztán Hubával megerősödve folytathatjuk a feljutásért való küzdelmet ;)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.